Szülinapi torta: az első szelet milyen volt?
2013.07.13.

1288017Nincs születésnap torta nélkül. Legalábbis mi, ebben a kultúrkörben ezzel a gasztronómiai élvezettel ünnepeljük a születésnapokat, az idő múlását.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első ilyen dátum mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel. Az újszülött, majd csecsemő életkorát addig csak hetekben, hónapokban mértük, azonban a tizenkettedik hónap betöltésével már elérkezik az évek számolásának időszaka (persze egy ideig sok anyuka még mindig hónapokban adja meg gyermeke korát, némi – bár csak apró – fejtörést okozva az ismerősöknek, rokonoknak: vajon hány éves is akkor egy huszonvalahány hónapos kisgyermek?).

 

Torta a közösségi oldalakon

 

Az első születésnapi torta fajtáját és rendeltetését illetően egy ideje, különösen a közösségi oldalak megjelenése és így a fotómegosztás divatja óta, két „hipotézist” is kialakítottam magamban. Persze ezek nem tudományos jellegűek, de dietetikai szempontból is érdekesek lehetnek: 1. a legtöbb kisgyermek első születésnapi tortája az esetek többségében csokoládétorta (látványosan maszatolható), 2. az első torta még elsősorban a családnak, a babát ünneplőknek készül, mivel az ünnepelt maga nem sokat fogyaszt belőle, inkább széles mosollyal belecsap (és már kész is a klasszikus babafotó, csupacsoki arccal) és nagy részét magára keni (sajnos, nem emlékszem, én mennyit ettem a sajátomból).

 

Népszerű csokitorta

 

Annak kiderítésére, vajon az előbbi feltételezésem igaz-e, a barátaim, ismerőseim körében egy kisebb közvélemény-kutatást végeztem: mi volt az első szülinapi tortájuk, ha még emlékeznek rá vagy esetleg valaki a családból. Felmérésem természetesen nem reprezentatív, de talán jól szemlélteti a közel harminc évvel ezelőtti és a mai viszonyokat. Utóbbit azért, mivel a válaszok beérkezésével egyidejűleg a kérdést kibővítettem arra, hogy milyen tortát készítettek a saját gyermekük első születésnapjára. Szándékosan nem a sütöttek szót használtam, mivel egy torta sütés nélkül is készülhet, ettől még torta és finom is.

Lássuk a válaszokat: első helyen a klasszikus csokoládétorta végzett (a családi fotóalbumot lapozgatva a bátyám és én is ilyen tortán fújtuk el a gyertyát, már ha ez a mozzanat sikeres volt), majd ezt követte a gyümölcstorta, a reformosabb húrokat pengető sütőtökös és/vagy sárgarépás torta, a barackos túrótorta, diótorta, de volt, aki a pár évvel ezelőtti ország tortáját kreálta meg csemetéjének, név szerint a barackos kölestortát, de volt, ahol éppen oroszkrémtortával ünnepelt a család. Az eredmények némileg az elvárásaim szerint alakultak és egyfajta trendet is felfedezni véltem az első születésnapi torta ízesítésének történelmi alakulásában. A saját korosztályom születésekor a legdivatosabbnak, legkedveltebbnek a csokoládétorta számított, talán ez is volt a legelérhetőbb. Sok szülő gondolhatta úgy, hogy ez mind a gyermeknek, mind az ünneplő társaságnak kedvelt csemegéje lesz, mivel az immár egyéves gyermek számára sem „tiltott” többé a csokoládé fogyasztása.

 

Egészséges is, finom is

 

Az idő azonban eltelt, a táplálkozási kultúra fejlődött, így a számos edukációs program, kampány, a meg-megújuló táplálkozási ajánlások és a gasztrokultúra divatba jötte óta ezen a területen is számos, pozitív változás érhető tetten. Például az, hogy már sokkal színesebb a születésnapi torták palettája, megjelentek a gyümölcsös, túrós és egyéb, alternatív irányzatba is beillő torták, ami igen kedvező változás. Felmerült az az igény is, hogy a sütemények ne csak finomak, de egészségesek is legyenek. Ez már csak azért is fontos, mert ugyan a babatáplálásban a tizenkettedik hónap betöltése kiemelkedő mérföldkő, de azért itt is célszerű az egyéni szempontok figyelembevétele. Mire gondolok? Egyéves kor után már a kicsi étrendjébe bekerülhet számos, korábban kerülendő nyersanyag, például a tej (önmagában, hiszen korábban már megismerkedhetett a joghurttal, túróval, az enyhébb sajtokkal), a tojásfehérje (mivel allergizálhat, ezért eddig csak a sárgája volt ehető), a méz (a botulinizmus veszélye miatt), a kakaó és a csokoládé (fogyasztása székrekedést okozhat a babánál, a csokoládé neki még elég tömény édesség, bár a kakaó italként már változatosabbá teheti innentől a reggeleket, persze ha nincs agyoncukrozva). Az olajos magvak adásáról megoszlanak a szakmai vélemények. Egyrészt mivel apró szeműek, a félrenyelés, fulladás veszélye miatt még nem szívesen ajánljuk egy ilyen fiatal gyermeknek, amíg nem tud biztonsággal rágni, nyelni. Ez a veszély persze elkerülhető, ha darálva kapja, mert amúgy egy igen ízletes, tápláló étek. De ha a szigorúbb ajánlásokat követjük, hároméves korig nem adjuk az olajos magvakat sem (l. dió, mandula, mogyoró), mivel ezekre is sokszor allergiásak a kicsik. Persze ez nem mindig túl életszerű, s láttuk, hogy a diótorta milyen népszerű a családi ünnepek során is. Azt gondolom, mint minden esetben, itt is egyéni mérlegelést igényel annak eldöntése, vajon a már egyéves babának adunk-e már mindent, amit innentől ehet, legalábbis papíron, avagy várunk vele addig, amíg úgy érezzük, valóban elég érett, fejlett ehhez. Ebben a nehéz kérdésben segíthet a gyermekorvos, a védőnőnk szaktudása, de ha tudjuk, kérdezzük meg a közelben elérhető, babatáplálásban járatos dietetikust is (ő tudni fogja, mi a táplálkozástudomány aktuális állása és a baba egészségi állapotához milyen étrend a legmegfelelőbb). A végső döntést pedig úgyis a szülő hozza, mert ő ismeri legjobban a babát, ő látja rajta, mit fogad el szívesen, mit tud megrágni, lenyelni, mi iránt érdeklődik, mennyire hasfájós, milyen az emésztése, mennyire érzékenyen reagál az étrendi újdonságokra stb.

 

Az ünneplés számít

 

Nem dől össze a világ, ha a mostantól már zöld utat kapott nyersanyagokat csak kicsit később vezetjük be, és még tej-, tojásfehérje-mentes, olajosmagokat mellőző (a túrós-joghurtos krém például tökéletes, idénygyümölcsökkel dekorálva, akár egy zabpelyhes kekszes-vajas alappal, de ha nincs kifejezett tésztarésze, az sem tragédia), méz nélkül készült tortát készítünk (méz és cukor helyett édesíthetjük lekvárral, gyümölcspürével, répával, sütőtökkel, megmosott, beáztatott, aszalt gyümölcsökkel). Vélhetően ő maga úgyis csak nagyon keveset fog belőle enni, de annál nagyobb élvezettel fogja széttúrni, szétkenni a nagy, kerek nyalánkságot. Ezzel nagyjából igazoltam is a második hipotézisemet, mert a torta jellegét érintő válaszok mellett a mini közvélemény-kutatásomban megjelentek azok a válaszok is, amelyek arra engedtek következtetni, hogy az első torta a babának többnyire nem okoz akkora gasztronómiai örömet, mint inkább egy színes, édes, szétcsapkodnivalót (a család tortabarátainak vélhetően nagy bánatára).

Ha biztosra szeretnénk menni, készítsünk az ünnepeltnek egy saját, de kisméretű tortát, és az ünneplőknek pedig egy nagyobb, felnőttesebb tortát (ami lehet csokis, diós, tojásos, mézes is, de nem árt, ha bőven használunk hozzá gyümölcsöt is).

 

 

Ugyan nem adtam egzakt választ arra, hogy milyen legyen az első torta, mert ilyen nincs is, ezt egyénileg érdemes eldönteni. A második gyereknél lehet, hogy ez a tanács már úgysem válna be. Ha receptötletekre kíváncsiak, bátran ajánlom Lila Füge most megjelent, Születéstől születésnapig című babaszakácskönyvét, amelyben több variáció is található.

 

Boldog ünneplést és készülődést!

 

Schmidt Judit

dietetikus