Az első pillanattól...
Magyar English 
Tanuld meg helyesen dicsérni a gyereked!
2013.04.04.

916017917017„A dicsérettel, megerősítésekkel a gyermek pozitív önképének, önbecsülésének és önbizalmának alapköveit rakjuk le. Számos vizsgálat, de a mindennapi tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a pozitív önértékelésű, önbizalommal rendelkező emberek sikeresebbek a munkában és az emberi kapcsolatok terén is, ez­által
pedig kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak” – mondja Roboz Gabriella szakpszichológus, családterapeuta.
„Az önbizalom és a jó önértékelés a képességeknél és a tehetségnél is erôsebben befolyásolja az életben való beválást. Ezt fejezi ki az a jelenség, amelyet Pygmalion-hatásnak nevezünk: vagyis ha valaki felé megfogalmazunk valamiféle elvárást vagy feltételezést, ­legyen az akár jó vagy rossz, az illető hamarosan elkezd úgy viselkedni, hogy – mintegy önbeteljesítő jóslatként – be is váltsa, meg is ­valósítsa ezeket a hozzá fűzött reményeket. A megfelelő számú és kellően adagolt dicsérettel megelőlegezzük azt, hogy a gyermekünk higgyen magában, higgyen abban, hogy ő jó, ­értékes, hatékony – és akkor az is lesz.”

 

Rosszul dicsérünk akkor, ha…

az általános vagy túlzó, azaz valamilyen csekély erőfeszítést igénylő cselekvésre vonatkozik. Mivel az ilyen dicséret nem megérdemelt, hiteltelenné válik maga a dicséret és így a szülő is. A gyerek pedig pontosan tudja, hogy ő megérdemli-e a dicséretet vagy sem, és ha mégis megkapja, akkor – joggal – valami hátsó szándékot feltételez a dicsérő szavak mögött;

 

a dicséret a szülő kontrollszerepének hangsúlyozására szolgál vagy manipulál;

 

az elismerésünk „duplafenekű”, azaz a pozitív értékelésünkhöz egyben egy bírálat is kapcsolódik: „látod, tudsz ilyen is lenni, miért nem csinálod mindig így?”;

 

a dicséret folytonossá válik. A dicsérethez ugyanúgy hozzá lehet szokni, mint a túl sok játékhoz: egy idő után már elveszíti értékességét, degradálódik. Ha pedig leértékelődik, akkor ugyanannyira csak egyre nagyobb „adagban” lesz hatásos, és végül kialakul az, hogy a gyerek egy idő után már csak a jutalomért – leginkább tárgyi jutalomért – hajlandó bármit is tenni.

 

A jó dicséret olyan…

amely magáról a cselekedetről szól, konkrét, nem minősít vagy értékel általánosságban. Ez a le­író dicséret, melyet dr. Ginott gyermekpszichológus fogalmazott meg. Ezek szerint inkább a saját érzéseinkről és arról beszéljünk, amit látunk. A szülő érzéseiről szóló visszajelzést is tartalmazó dicséret azt érzékelteti, hogy a szülőben milyen jó érzéseket keltett a gyerek tette. A gordoni terminológia szerint ez azt jelenti, hogy inkább én-üzeneteket küldjünk a te-üzenetek helyett. Mindez azt váltja ki a gyerekben, hogy akár saját magát is megdicsérje. Egy jól sikerült krikszkrakszra ne használjuk a sematikus „jaj, de ügyes vagy” szólamot, inkább mondjuk el, milyen jólesik nekünk ránézni erre színes rajzra, fogalmazzuk meg, milyen színeket, alakzatokat látunk, hogy milyen a színválasztás. Ebből kitűnik a szülő valódi, részletekbe menő odafigyelése;

 

amelynek mértéke arányban áll a megtett erőfeszítéssel. Ha az elismerés túlzott, akkor egyrészt legközelebb már nem fog annyira igyekezni, azaz csökkenti az erőfeszítést, hiszen a jutalmat már a kisebb teljesítményre is megkapta, másrészt ­leértékelődik a szülő realitásérzékébe vetett hite, ez pedig rontja a szülő hitelét, a gyerek bizalmát, összességében pedig a kapcsolatot;

 

amely kellően adagolt, tehát nem folyamatos, és valóban rá kell szolgálni;

 

A négyévesnek például ezt mondhatjuk este: „Teljesen le vagyok nyűgözve! ­Egymagad megfürödtél, megtörülköztél, ­felvetted a pizsamádat és fogat is mostál!”

 

amely nem nyilvánvaló dologra vonatkozik, például: „Segítettél eltörölgetni a villákat és a kanalakat, majd el is raktad a helyére azokat. Ez aztán a rendszeretet. Köszönöm a segítséged!”;

 

amely nemcsak az eredményt ismeri el, hanem a befektetett munkát is. Meg lehet dicsérni azt is, ami nem 100%-os eredményű, ilyenkor is találhatunk benne elismerhető részteljesítményt. Nemcsak pozitív cselekedetet lehet dicsérni, de azt is, ha például a gyerek abbahagyta a rosszalkodást.

 

A cikket a Baba Magazin áprilisi számában olvashatjátok teljes terjedelmében,
melynek szerzője: Schütz Gabriella, szakértője: Roboz Gabriella

tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta