Magzati pozíciók

Fekvési rendellenességről akkor beszélünk, ha a magzat a pocakban nem a szülés szempontjából ideálisnak számító fejvégű fekvésben helyezkedik el. Így például a harántfekvés és a farfekvés fekvési rendellenességnek számít.

A magzat elhelyezkedése a pocakban

Egy jó ideig a baba kényelmesen tud mocorogni a pocakban, hiszen ehhez bőven van elég helye. De a harmadik trimeszterbe érve már egyre szűkösebb a rendelkezésre álló tér. Ilyenkor kezd igazán fontossá válni a magzat elhelyezkedése. Az ultrahangos vizsgálaton is a terhesség ezen szakaszán figyelik azt, hogy milyen fekvésű a baba. 

A baba fekvése nagyon fontos, mivel van olyan fekvési pozíció, ami nem alkalmas hüvelyi szüléshez. Ilyenkor a szülész-nőgyógyásznak vagy van lehetősége még idejében módosítani a magzat helyzetén az ideális pozícióba terelve őt, vagy pedig kénytelen a baba életének védelme érdekében császármetszést végezni. 

Az, hogy milyen pozícióban helyezkedik el a baba vagy ultrahangos vizsgálattal lehet megállapítani, vagy külső vizsgálattal, tapintással. Lássuk tehát milyen fekvési pozíciók léteznek, szülés szempontjából melyik az ideális, melyik a veszélyes, melyik igényel beavatkozást.

A magzat fekvési pozíciói

Fejvégű fekvés

A fejvégű fekvés egy hosszanti irányú pozíció, a baba fejjel lefelé néz, a popsi és a lábak vannak felül. A fejvégű fekvésnek két fő típusa van:

• elülső fejvégű fekvés,
• hátulsó koponyatartás.

A két pozíció nagyon hasonló egymáshoz, hiszen mindkettő hosszanti irányú, mindkettőnél a baba feje lefelé néz. A különbség abból adódik, hogy merre néz a baba arca. Az elülső fejvégű fekvésnél a baba arca a kismama háta felé néz, a hátulsó koponyatartásnál pedig pont fordítva, a baba arca a kismama pocakja felé néz.

A szülés szempontjából az elülső fejvégű fekvés az ideális, mert ilyenkor helyezkedik el úgy a baba, hogy a szülőcsatorna görbületének megfelelően könnyen meg tud születni. Minden egyéb fekvési pozíció fekvési rendellenességnek számít. A szülések többségénél a magzat elülső fejvégű fekvésben helyezkedik el.

Ha a baba esetlegesen hátulsó koponyatartásban van közvetlenül a szülés előtt, az még nem teszi indokolttá a császármetszést. Ebben a fekvési pozícióban is meg tud születni a baba, csak kicsit rögösebb az útja, lesz olyan rész a szülőcsatornában, ahol nehezebb átjutnia. Ezért ilyenkor hosszabb vajúdásra és esetleges hátfájdalomra lehet számítani.

Harántfekvés

A harántfekvés egy keresztirányú fekvés, amikor is a baba hossztengelye, az anya hossztengelyére, azaz a gerincére merőleges, vagyis a baba gyakorlatilag keresztben fekszik. A szülés szempontjából ez veszélyes fekvési pozíció, mivel megvan az esély, hogy a köldökzsinór a babát megelőzve születik meg. Ilyenkor a köldökzsinór keringése akadályozottá válik, ez pedig a babára nézve életveszélyes lehet. 

Két típusa van a haránfekvésnek:

• I. harántfekvés, amikor a magzat feje az anya bal oldalán van
• II. harántfekvés, amikor a magzat feje az anya jobb oldala felé néz.

Éppen ezért, ha a vajúdás előtt is még harántfekvésben helyezkedik el a baba, akkor császármetszésre van szükség, legalábbis első szülés esetén biztosan. Ha nem az első szülésről van szó, akkor még van némi esély, hogy a magzatot megfelelő irányba lehet forgatni, mert lazább a méh, valamint a magzatvíz is több. De harántfekvés esetén inkább császármetszésre számíts, mintsem hüvelyi szülésre.

Farfekvés avagy medencevégű fekvés

A farfekvést a modern orvosi nyelv medencevégű fekvésnek is nevezi. A farfekvéses elhelyezkedésről többet lehet hallani, mint a harántfekvésről, leginkább azért, mert gyakrabban fordul elő. Körülbelül a babák 3%-a ilyen pozíciót vesz fel szülés előtt. 

Ebben a helyzetben a baba feje felfelé néz, az anya bordájánál helyezkedik el; a feneke pedig lent van, közel a szülőcsatornához. Vagyis a farfekvésben pont fordítva van, mint az ideálisnak számító fejvégű fekvésnél. Farfekvéses pozíción belül számít, hogy a baba lába a teste többi részéhez képest hogyan helyezkedik el. Többféle verzió előfordulhat. A lábak:

• a szülőcsatorna felé néznek, vagyis mintha állna a baba a pocakban,
• a test előtt keresztben vannak,
• felfelé, a baba arcának közelében vannak.

A farfekvéses pozícióban, ha nem a popsi van közvetlenül a méhszájnál, hanem a lábak, akkor szintén fennáll a köldökzsinór előreesésének veszélye, ami veszélyes a baba életére nézve. Éppen ezért előfordulhat, hogy farfekvéses pozícióban is császármetszésre van szükség, de ez az elhelyezkedés önmagában nem jelent egyértelmű császármetszést, van esély a hüvelyi szülésre.

A magzat pozíciójának változtatása, azaz a külső magzatfordítás

A harmadik trimeszter végén, körülbelül a 36. hétre tehető amikor is a babák felveszik a végső pozíciót. A baba egészségét és a szülés lefolyását figyelembe véve egyértelműen az elülső fejvégű fekvés az ideális pozíció. Természetes úton, anatómiai szempontból ugyanis így tud a baba legkönnyebben, legbiztonságosabban megszületni.

Előfordulhat azonban, hogy a terhesség utolsó hónapjára úgy fordulsz rá, hogy a baba fekvése rendellenességet mutat, mert vagy farfekvésben, vagy harántfekvésben fekszik. Ha a vajúdás kezdete előtt is harántfekvésben van a magzat, akkor ahogy már szó volt róla, szinte biztos, hogy császármetszést kell végezni, mert ebben a pozícióban veszélyben van a baba élete.

Farfekvésben azonban a szülész-nőgyógyásznak van mérlegelési lehetősége és mozgástere. Alkalmazhatja például a külső magzatfordítást, az ECV-t, ami az angol terminológia szerinti external cephalic version rövidítése. A lényege, hogy az orvos kívülről, a kezét a kismama hasára helyezve próbálja a helyes irányba terelni a magzatot. Ez az eljárás nem minden esetben alkalmazható. Számít a baba súlya, a magzatvíz mennyisége és még sok egyéb tényező, így ha a baba farfekvésben helyezkedik el, akkor minden esetben az orvosnak kell mérlegelnie a fennálló helyzetet és ez alapján döntést hoznia. 

A farfekvéses baba fordítására vannak egyéb, nem tudományos módszerek, mint a különféle tornagyakorlatok, akupunktúra vagy éppen fényterápia. Ezek hasznosságát azonban még tudományosan nem támasztották alá.

A fekvési rendellenességek okai

Szakmai oldalon egyetértés van abban, hogy a császármetszés kockázatosabb, mint egy hüvelyi szülés, ezért is fontos, hogy lehetőleg hüvelyi úton szülessen meg a baba. Azonban a fekvési rendellenességek ennek útjában állnak. Bár a természet alapból úgy intézi, hogy a magzatok többsége az ideális elülső fejvégű pozícióba helyezkedik a harmadik trimeszter végére,  de néhány esetben mégis fekvési rendellenesség merül fel. Mi lehet a fekvési rendellenességek oka?

A mai napig nincs egyértelmű válasz erre a kérdésre, nem lehet tudni egyértelműen, mi a harántfekvés oka vagy éppen mi okozza a farfekvést. Viszont vannak hajlamosító tényezők, csak hogy néhány példát említsünk:

• méh fejlődési rendellenessége,
• koraszülés,
• szűk medence,
• elölfekvő méhlepény,
• rövid köldökzsinór,
• a méhlepény tapadási rendellenessége.

Ha fekvési rendellenesség áll fenn, mindenképpen a szülész-nőgyógyásszal kell egyeztetni, hogy mire számíthatsz, van-e esély hüvelyi szülésre vagy lélekben inkább császármetszésre kell készülnöd.

Fotó: www.shutterstock.com